Szívemből

2018.03.27

Ha visszamehetnék az időben, nagyon sok mindenen változtatnék. Többek között a hozzáállásomon, a modoromon, a kiakadásaimon. Jobban szeretnék, jobban megnyílnék, sokkal közelebb engedném magamhoz. Nem problémáznék annyit, nem várnék el felesleges értelmetlen dolgokat, jobban megbecsülném, ami megadatik. Normálisan beszélném meg a gondokat, és közösen találnánk meg rá a megoldást, ami mindkettőnknek megfelelő. Nem halogatnám a dolgaim, nem jönnék hülye kifogásokkal. Hamarabb rendezném a pályámat is. Az egészségemre sokkal jobban odafigyelnék, és hamarabb tenném meg a jobb életért kitűzött célokat. Többet puszilnék, ölelnék, csókolnék, érintenék, simogatnék. Minden nap kimutatnám és mondanám, mennyire szeretem. Nem engedném, hogy a problémáim elnyomjanak, vagy hogy anyám bárhogy is befolyással legyen a kapcsolatomra. Jobban figyelnék a másikra. Többet hallgatnék, nem mondanék feleslegesen olyat, ami bánthatná a másikat.

"Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak vissza tudnám forgatni az idő kerekét, bárcsak meg nem történté tehetném a szomorúságot... de attól félek, ezzel az öröm is eltűnne." 

Sajnos a múltbéli szörnyűségeket nem változtathatom meg, de azt ígérhetem, ezentúl helyesen cselekszek

Rengeteg dolgon változtattam a szakítás óta, többek között főként a hozzáállásomon, ami leginkább a bajok forrása volt. (Részletesebben a következő fejezetekben írtam: Mindennapjaim a szakítás óta - december, január, február és a Mindennapjaim a szakítás óta - március) Egyes, a személyemből eredő tényezőkön, ha akarnék se tudnék módosítani, hisz az Én vagyok. De egyszer már szeretett, és csak remélni tudom, hogy ismét képes lesz szeretni engem. Összességében nem tartom magam rossz embernek. Nem vagyok tökéletes, mint ahogy más sem. Hibáztam, sajnos többször. De hiszem, hogy mindenki képes rászolgálni a megbocsátásra, és remélem, egyszer én is kiérdemlem.

...

Rendületlenül továbbra is kitartok a szerelmünkért!

Úgy vélem, még mindig nem szabad bolygatnom. Hagynom kell, hogy a düh, az elkeseredettség, a csalódottság, és minden más negatív érzelem csillapodjon. Ezért még mindig várok, és azzal, hogy várok, nincs veszteni valóm... Őt kivéve...

"Hinni a szépet, a lehetetlent, hogy egyszer valóra válik, hinni a vágyban, akaratunkban, ha kell, hát bízni halálig."

És ha egyszer felkeres, és lesz módom elmondani neki mindent, amit érzek és tudok immár, akkor honnan fogja tudni, hogy igazat mondok?!

Biztos, hogy szkeptikus lesz, ami teljesen érthető is, hiszen amennyi szarságot el kellett viselni általam, természetes, hogy a továbbiakban nagyon-nagyon hitetlenül állna az egész dologhoz. Ráadásként benne lenne a félelem az újbóli fájdalomtól és csalódástól, mivel az ember nem szeretne megint pofára esni, főleg nem ott, ahol már nemegyszer megesett vele.

De mondhatok, ígérhetek bármit, a szó elszállhat, tény... azonban szeretném megmutatni, bebizonyítani neki, hogy bízhat bennem.

"A bizalmat a tettek és a gesztusok alkotják, nem a szavak és az üres ígéretek."

Az adott pillanatban kétesélyes a dolog: hisz nekem vagy sem... Én csak annyit kérnék Tőle kezdetben: nézzen mélyen a szemembe... és akkor tudnia, látnia kell, hogy igaz minden szavam!

...

Ha engedné, hogy bizonyítsak, hatalmas harc lenne, hogy visszaszerezzem a bizalmát, de vállalom! Mert hiszek magamban és kettőnkben egyaránt!

Csak idő és türelem kell!

"A bizalmat néha meg kell előlegezni, hogy esélyt adjunk a jónak."

Nem akarnám teljesen elfeledtetni azt az időt, amit együtt töltöttünk, hisz azért voltak szép és csodás történések is benne, nem csak rosszak. Tudom, nem várhatom el tőle, hogy felejtsen el minden rosszat, hiszen az lehetetlen. Helyette azt szeretném elérni, hogy azt a sok szörnyűséget, amit az utóbbi időben át kellett élnie általam, felülmúljam a sok-sok jóval.

Ha ismét egy pár lennénk, nem azt kérném, hogy minden a régi legyen, hisz az már nem lehet, és őszintén szólva, azt nem is akarnám. Bár nagyon szép közös emlékeink vannak, amiket szívesen újra átélnék, de a veszekedéseken túl a hiányosságokat sem sírom vissza. Azt szeretném inkább, hogy a leírtak alapján építsünk fel együtt egy új, sokkal boldogabb, őszintébb, bensőségesebb, tisztább, nyugodtabb közös jövőt. Már nem akarok a múltban vájkálni, nem akarok visszatekinteni, csak előre szeretnék menni, Vele.

"Néha nem felejteni a legnehezebb, hanem megtanulni újrakezdeni."


Vissza a Kezdőlapra.


"Nem tudok mást mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek hangzik is. (...) De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani, hogy jól döntöttél! Szeretlek! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is, amilyennek a közös jövőt látom Veled." 


"Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni."

© 2018 Berry blogja. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el
Sütiket használunk, hogy biztosítsuk a weboldal megfelelő működését és biztonságát, valamint hogy a lehető legjobb felhasználói élményt kínáljuk Neked.

Haladó beállítások

Itt testreszabhatod a süti beállításokat. Engedélyezd vagy tiltsd le a következő kategóriákat, és mentsd el a módosításokat.