Életem legsötétebb foltja (18+)
A zárkózottságomnak, a családi hátteremen kívül, sajnos van más, sokkal tragikusabb oka is, amiről ebben a fejezetben mesélek. Szeretném előre figyelmeztetni az olvasókat, hogy elég megrázó emlék. Szóval itt érdemes megjegyeznem egy sablon szöveggel, hogy "a tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek a nyugalom megzavarására alkalmas."
És hogy miért lettem olyan zárkózott?! Körülbelül 12-13 éves lehettem, mikor a nagymamám (apám édesanyja) nagyon megbetegedett. Ő egyedül élt, és mivel kórházba került, nem volt ki ellássa a házkörüli teendőit és az állatait (kutyák, macskák, disznók, tyúkok, kacsák, pulykák, libák, stb). Apám kétségbeesett: "mi lesz akkor az állatokkal, a házzal, ki fog mindent kézben tartani, ha mindenki dolgozik?" Nyár lévén, amolyan úgy sincs jobb dolgom elven, én elvállaltam. A 8 évvel idősebb unokabátyámmal együtt leköltöztünk a nagymamám házába. Én nappal egyedül voltam, rendeztem az állatokat, vezettem a háztartást, az unokabátyám csak este csatlakozott, hogy mégse maradjak felnőtt felügyelet nélkül éjszakára. Talán 1-1,5 hónapig laktunk együtt. Kezdetben csak ketten voltunk, majd mikor a nagymamám nagyon rossz állapotban hazajöhetett a kórházból, csatlakozott hozzánk több családtag (unokanővérem a férjével, és a mamám testvére) is segíteni. Eleinte semmi helytelen nem történt. Külön szobában aludtunk, sokat beszélgettünk, jól megértettük egymást, elvoltunk... Mikor csatlakoztak a többiek, szűkösen lettünk, ezért egy szobán kellett osztoznom vele. Akkoriban elég hiszékeny voltam, na meg állandó szeretethiányom révén jól esett, hogy valaki - hogy is mondjam - érdeklődik felőlem. Kaptam törődést, úgy éreztem, fontos vagyok, végre kellek valakinek, és talán még szeretnek is. Nem gondoltam, hogy bármi helytelen lenne abban, amit csinált. Kezdetben "csak" simogatott, puszilgatott, majd egyre többet és többet akart... A simogatásokból markolászások lettek, a puszikból csókok. Igazi nyelves csók nem történt soha, de a nyelvét a számon máig érzem... Volt, hogy levetkőztetett bugyira és topra, azután rám mászott. Teljesen sosem szabadított meg a ruháimtól, de ez nem hátráltatta tetteimben... fehérneműn keresztül belém hatolt. Ez ment napokon, heteken keresztül minden este. Én nem gondoltam, hogy bármi kivetni való is lehet a történtekben. Felnőttfejjel viszont már össze tudtam rakni a dolgokat, és rájöttem, molesztálás áldozata voltam. Visszagondolva, szörnyűség volt az egész, és talán az egyik legrosszabb, hogy még némiképp élveztem is. Mikor vége lett a "megbízatásunknak", mindegyikőnk hazatért. Én szánalmasan még "futottam utána", azt hittem, szeretem és hogy ő is szeret. Találkozni akartam vele, de ő lerázott. Tudtomra adta, hogy semmi nem lehet kettőnk között. Annak idején értetlenül álltam a történtek előtt, azt gondoltam, lett valami köztünk, és akar. Fogalmam se volt, hogy bármi rossz lehet abból, ha mi együtt lennénk. Hatalmas csalódás ért. Nagyon nehezen engedtem el, de ahogy egyre idősebb lettem, rájöttem, kolosszális hiba volt az egész. Kis idő elteltével egy buliban összefutottunk. Ő eléggé ittas volt, folyamatosan csak közeledett felém, és azt hajtogatta, mennyire szeret. A bátyám zavarta el mellőlem. Mondjuk azt nem tudom, hogy a bátyám tudott-e bármit a dologból, de már mindegy is... Kb. 15 éve zajlott mindez, de mai napig hatással van rám az egész eset. Egy életre megnyomorította a lelkemet és a testemet egyaránt.
Ezt a sztorit talán, ha két ember ismeri. Csak olyanoknak mondtam el, akikről úgy véltem, muszáj volt tisztában lenniük vele: a volt párjaim. A családom mit sem tud az egészről, és őszintén szólva nem is bánom. Már úgy se tudna bárki is tenni ellene, és csak lelkileg roppannék bele, ha nyilvánosságra kerülne az ügy. Az unokatestvéremmel évek óta nem találkoztam, amit szintén nem sajnálok. Annyit tudok róla, hogy külföldön él a feleségével és a gyerekeivel. Múlt nyáron láttam mindössze egyetlen egy pillanatra miközben egy autóban utaztam... összeszorult a gyomrom, kellemetlen feszültség lett úrrá rajtam.
Sajnos részben ennek köszönhetően máig nem tudom teljesen elengedni magam szeretkezés közben. (Másik ok a testi rendellenességeim.) A történtek egy életre tönkretettek, és szinte állandóan hatással vannak rám. Sokszor egyfajta félelem, szorongás és szégyenérzet van bennem az együttlétek során. Volt már többször pánikrohamom is egy-egy aktus közben, ami nem volt épp kellemes. Ha meg örömet szereznek nekem, akkor utána általában bűntudatot érzek.
(Tervezem egy pszichológus felkeresését, ha netán valaki ezen filózna.)
Vissza a Kezdőlapra.