Bátyám

A bátyám, aki 5 évvel idősebb nálam, mindig is a kis kedvenc volt. Ő neki nem kellett nélkülöznie, szinte mindent megkapott. Ugyanakkor azért neki se volt könnyű, sokat kapott ő is, és nem mindig éppen a jóból. 

Neki talán annyiból volt szerencsésebb helyzete, hogy hamar elkerült hazulról. 14 éves korában kollégista lett, középiskolai éveit a családi háztól viszonylag elég távol kezdte meg. Évekig csak hétvégente, illetve azon belül is csak pár órára lehetett látni. Majd a húszas éveiben Budapestre került, ahol mai napig is él. Ő azon volt mindig is, hogy minél kevesebb időt töltsön el otthon. Azzal, hogy a támogató, összetartó, szerető családi légkört soha nem tapasztalta egyikőnk se, ő ezt meneküléssel és drogokkal reflektálta. Nem tudom hibáztatni. 

Körülbelül 20 éves lehetett, mikor főiskolára jelentkezett. Előtte, érettségi után még két évig egy-egy technikumot próbált elvégezni, sikertelenül. Állítása szerint azért nem tudta befejezni egyiket se, mert megszüntették a képzést. Én ebben máig kételkedem, hiszen egy megkezdett képzést nem szoktak csak úgy beszüntetni, viszont szüleim hittek neki. Főiskolai éveit Budapesten kezdte meg, ahol megközelítőleg 6 évig tanult, jobban mondva birtokolta a "hallgató" státuszt.

Egyik szülőm se vette észre, hogy valami baj lehet, akár velem, akár a bátyámmal kapcsolatban. Testvérem éveken keresztül drogozott. Bár soha nem láttam a tulajdon szememmel, nem is mondta, de nyilvánvaló volt. Látni lehetett rajta, hogy szét van csapva, sőt, az első párom egy évig közös albérletben élt a bátyámmal, és ő viszont szemtanúja volt, hogy több esetben is annyira beszívott, hogy napokig, szinte mozdulatlanul feküdt az ágyban. Nagyon értelmes, okos embernek tartom különben, aki nagyon sokra vihette volna. Gondolom nem kell csodálkozni rajta, hogy egyik felsőbb iskoláját sem tudta befejezni, csak egy érettségije van. 

Sosem voltunk igazán jó viszonyban, mai napig ha egy évben három mondatot váltunk egymással, akkor talán még sokat is mondtam. Bár hivatalosan testvérek vagyunk, egyikőnk se tud semmi személyeset a másikról, nem ismerjük egymást. 

Ma már bőven a harmincas éveiben jár. Jelenleg is Budapesten, a családi háztól messze él. Van fix munkahelye, van egy kedves barátnője, akivel tudomásom szerint jól kijönnek. Azt mondjuk nem tudom, hogy használ-e még bármilyen szert, de csak remélni tudom, hogy leállt róluk, hisz úgy fest, összekapta magát. Nem kell pszichológusnak lenni hozzá, hogy tudja az ember, miért nyúlt a drogokhoz. Ő a családi zűröket így reagálta le, és azzal, hogy elmenekült. Részéről talán a lehető legjobb döntés volt, hogy elment hazulról, és soha nem jött már haza igazán. Természetesen családi eseményekkor, egy évben egyszer-kétszer pár napra hazautazik, de neki már régóta nem ez az otthona.

Vissza a Kezdőlapra.